3. rész - Máté és Dalmi

Sziasztok! Két napot késtem a résszel, de remélem így is tetszik nektek!:D

Reggel nagy sikításokra ébredtem. Legelőször csak arra gondoltam, hogy a szomszédban lévő lány visong (megesik...), de mikor már egyre hangosabb lett a sikítás, akkor tisztán lehetett hallani, hogy lentről jön. Megfordultam és láttam, hogy a Dalmi nincs mellettem! Úristen! Akkor Dalma sikított odalent!
Kipattantam az ágyból és egyből elkezdtem rohanni lefelé. A sejtésem beigazolódott. Dalmi volt aki sikított. De nem volt egyedül. Egy fekete hajú, kék szemű, kigyúrt fiú ölében ült.
- Dalmi! Ki ez? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Szóval ő a kis barátnőd, akinél megszálsz - nézett végig rajtam.
- Figyelj ide. Nem tudom ki vagy, vagy, hogy mit akarsz, de ha nem tűnsz el innen pár másodpercen belül, hívom a zsarukat! - fenyegettem, a telefonomat felemelve, hogy tényleg elhiggye.
- Nem veszem be...
- N...nem? - bizonytalanodtam el, majd feloldottam a telefonomat és beleléptem a Tárcsázó című menübe. -  Százhét - mondtam és ütöttem be egyszerre a számot, majd a fiú felé mutattam.
Eltolta magától Dalmit, felállt és elindult. Az ajtóban még visszanézett és ezt mondta:
- Még számolunk!
Dalmi egyből felállt és a nyakamba borult.
- Ki volt ez? - kérdeztem eltolva magamtól.
- Ne haragudj, hogy nem meséltem róla, de nem nagyon mertem. Szóval, aki itt volt az előbb az Máté. Még márciusban jöttünk össze, de én már szakítottam vele, június elején. Azóta jár utánam, figyel meg minden, Egy részében ezért is jöttem hozzád, hogy hátha nem talál meg itt, de mint látod megkeresett... - mondta zokogva. Nagyon sajnáltam. És nem tudtam mit tenni, Ez bántott a legjobban.
Egy óráig nyugtatgattam Dalmit, de szerintem csak azért fejezte be a bőgést, mert látta mennyire szeretném, hogy felviduljon. A shoppingolást nem mondta le (Hiszen ő Dalmi!:D), ezért délután
háromkor elindultunk (megint) az Alba Plázába.
Szinte ugyanaz volt a program mint tegnapelőtt, csak most vásároltunk is a ruhaüzletekben. Benéztünk egy jó párba, aztán elmentünk a Mekibe is, mert megéheztünk. Legvégül pedig úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet a moziban. Mindezek alatt nagyon jókat nevettünk és jól éreztük magunkat. Úgy láttam a Dalmin, hogy elfelejtette a Mátés ügyet. Bár nem teljesen, de kicsit kikapcsolt, az biztos. Este már észre lehetett venni, hogy eszébe jutott Máté. Vagy valami más...

Díj - Te jézuuus!

Liebster Blog Award

A díjat nagyon szépen köszönöm a Deep breath blog írójának, Lena White-nak.

Szabályok:

       1. Írd le, hogy kitől kaptad.

    2. Írj magadról 10 dolgot.

  3. Válaszolj 10 kérdésre.

4. Tegyél fel 10 kérdést.

         5. Küld tovább 10 embernek.

10 dolog rólam:

1. Nézek sorozatokat, interneten és TV-ben is.

2. Tavaly osztály második lettem. (Nem szeretnék vele dicsekedni!)

3. Jelenleg három blogom van.

4. Félek a sötétben.

5. Nem nagyon szeretem az üdítőket, de ha vendégek vannak nálunk, megiszom.

6. Vízről élek. (Szóval sok vizet iszom.:D)
7. Nem tudok úszni. De ez hamar megfog változni, mivel az osztállyal fogunk járni!*-*
8. Imádom a sajtburgert!
9. Kedvenc zenekarom a ByTheWay, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
10. Nagyon sajnálom az öreg néniket/bácsikat. (Pl. Aldiban vagyunk, a néni vett egy nagy kosár élelmiszert és nem tudta megmozdítani. Végig néztem. Nagy erőlködés után, végül megmozdította. De annyira megsajnáltam! Legszívesebben odamentem volna neki segíteni, de ugye mi még csak a kasszánál álltunk...)

Válasz a 10 kérdésre:

1. Mondj magadról egy olyan dolgot, amit kevesen tudnak.

Blogokat vezetek.

2. Nézel sorozatokat?

Igen.*-*

3. Kedvenc virág?

Nárcisz.

4. Mitől félsz?  

Pókoktól.

5. Miért kezdtél bele a blogolásba?

Hát egyrészt kiakartam próbálni, másrészt pedig akkor az volt a menő. De most már egyáltalán nem azért blogolok mert az menő...

6. Van esetleg kedvenc blogod?

Persze. 

7. Hol szeretnél lakni, ha bármit választhatnál?

Budapest.

8. Tudsz titkot tartani?

Igen.

9. Pc, tetkó vagy egyik sem? 

Semelyik. Utálom az ilyen dolgokat...

10. Mit utálsz a legjobban?

A pókokat.

10 kérdés:

1. Szoktál könyvet olvasni?
2. Ha igen, mi a kedvenc könyved/sorozatod?
3.Mikor van a névnapod?
4. Hány blogod van?
5. Melyik a kedvenc blogod?
6. Az én blogomat amúgy is ismerted, vagy csak azért látogattál el ide mert tőlem kaptál díjat?
7. Sportolsz valamit?
8. Kedvenc tantárgy?
9. Allergiás vagy valamire?
10. Miért kezdtél el blogolni?

10 blog akiknek küldöm:

Nekem a Balaton a Riviéra
Finding Each Other
Puding, a fiús lány naplója
Az egyenlítő mentén
Dance Academy
Öcsémbe szerettem
My Life, your life, our life
Megváltozom érted
Lehet
Édes élet

2. rész - Balcsii

Sziasztok! Itt vagyok a második résszel, sajnálom a pár napos kihagyást, de ugye augusztus 20, suli és még erre rátett az is, hogy a gépünk nem volt itthol, úgyhogy nem is tudtam volna nektek írni. De azért remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Jó olvasást!

2. rész - Balcsii

Reggel finom illatokra ébredtem, ezért lementem megnézni, hogy honnan jön. Gondoltam, hogy Dalmi csinál valamit, mert már nem feküdt az ágyban mikor felkeltem. (Csak az én szobámban aludhatott, mert az anyuék szobájába csak nem küldhetem be, a fiú tesóm szobájába meg szerintem nem is aludt volna. De amúgy szívesen látom!:D)
Az említett személy a tűzhely előtt állt és palacsintát sütögetett, majd mikor meglátott egyből megszólalt:
- Szia Maja. Jó reggelt!
- Szia, viszont. A palacsintát miért készítetted? - kérdeztem.
- Hát, mivel ezzel szeretném megköszönni, hogy itt lehetek - mondta végig mosolyogva.
- Én örülök, hogy eljöttél, de azért köszönöm. - mondtam.
- Nincs mit. Figyelj - kezdte. - Arra gondoltam, hogy lemehetnénk a Balatonra.
- Hmm...nem is olyan rossz ötlet - mondtam majd beleharaptam a palacsintámba. - Csak egy baj van. Nincs bikinim. Mindet kinőttem...
- Legkevesebb, veszünk valahol.
- Oké, akkor együnk, készüljünk el, menjünk el bikinit venni, jöjjünk haza, pakoljunk össze és indulhatunk - mondtam el neki az ötletemet, amit akkor találtam ki.
- Jó. - majd így is tettünk. Én gyorsan befaltam öt palacsintát és felmentem készülődni. Felvettem a fekete, alul szaggatott rövidnadrágomat, egy sima, kék pólót (ami kicsit rövid) és a magas szárú Convers-emet. Sminket nem kentem magamra, mert nem volt kedvem, úgyhogy elindultunk a New Yorker-be. Útközben beszélgettünk Dalmival, hogy milyen bikinit ajánl.
Mikor megérkeztünk az Alba Plázához, egyből kiszálltam és elkezdtem futni a kiszemelt bolthoz. Mint egy 5 éves! Komolyan...
Végül egy Triangl-t választottam, mivel Dalma is ezt ajánlotta és nekem is tetszett, úgyhogy végül így döntöttem.
Hazamentünk és ugyan az a ruha alá (amibe voltam az Alba Plázába) alávettem a bikinimet, előszedtük a strandos dolgokat (matrac, úszógumi, törölköző stb.) és indulhattunk is! Útközben zenét hallgattunk és beszélgettünk ilyen lányos dolgokról (pattanások, smink, ilyesmik...).
Három óra múlva meg is érkeztünk Balatonfenyves-re. Dalmi leparkolt (egy olyan helyre ahol kevésbé éri a nap a kocsinkat) és lesétáltunk a Balatonhoz. Írtózatosan sokan voltak, ezért alig találtunk egy normális helyet. Végül egy nagy fa alá telepedtünk le.
- Először fürödni menjünk vagy valami kajáért? - kérdeztem Dalmit, akit úgy vettem észre nem figyel rám. - Dalmi?
- Ja, bocs, szerintem előbb a Balcsiba menjünk be, én még nem vagyok éhes.
Így hát belementünk a tóba, egészen a két méterig úsztunk be, aztán vissza, majd ezt megismételtük háromszor, miközben beszélgettünk.
- Volt már barátod? - tette fel a kérdést.
- Volt, és most is van. Bence a neve.
- Juuuj, na mesélj.
Elmondtam Dalminak, hogy Bencével két hónapja járunk, Székesfehérvár mellett (én Fehérváron lakom), egy kis faluban lakik, de nagyon sokat szokott feljárni ide, úgyhogy sokat találkozunk.
Majd egy kicsit ő is mesélt magáról. (Én már nem tudtam mivel, untuk az úszkálást.)
- Éhes lettem. - szólalt meg Dalmi.
- Én is. Menjünk kajálni.
Elmentünk egy étterem féleséghez és kikértük a kaját (Dalmi: lános, én: palacsinta), majd leültünk és vártuk, hogy kiszolgáljanak minket. Amíg meg nem érkezett a rendelt ételünk, addig ugyanúgy beszélgettünk. Úgy...mindenről. A YouTube-os dolgot nem nagyon szerettem volna elmondani Dalminak, pedig nagyon megbízom benne. Igazából nem is tudom, hogy miért nem mondtam/mondom el neki. Talán azért mert félek, hogy híre megy ennek, és még én nem vagyok annyira jó ebben. Hát mindegy,
A kajánk megérkezett, azt elfogyasztottuk és kimentünk napozni. Dalma és én is elővettük a telefont és azt nyomkodtuk. Azután belementünk még a Balatonba és elindultunk haza.
Otthol Dalmival unatkoztunk ezért belekezdtünk a PLL-be (Pretty Little Liars) és egészen a negyedik évadig jutottunk. Aztán megbeszéltük, hogy holnap soppingolni megyünk. Megint. Az Alba Plázába,

1. rész - Plázázás Lillával és Dalmával

Sziasztok! Itt az első rész, de először megszeretném köszönni a tizennégy (!!!) feliratkozót. Úgyhogy, az első rész:

1. rész - Plázázás Lillával és Dalmával

Ma fitten ébredtem, úgyhogy egyből elmentem a boltba, mert nem volt itthol kaja, anyáék pedig dolgoztak. Vettem magamnak három kakaós csigát és egy Mizo kakaóstejet. (Ha már ott vagyok. Úgysem sikerül soha a kakaó finomra...) Otthol pedig elfogyasztottam majd felmentem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Már vagy egy órája engedhettem magamra a forró vizet (Igen, melegben én forró vizet engedek magamra. Taps, taps.), amikor elkezdett szólni a She Looks So Perfect a 5 Seconds Of Summer-től. Ez csak Lilla lehet. Nagy 5SOS rajongó ezért beállította, hogy ha hív akkor ez szóljon.
Kiszálltam a zuhanyzóból és gyorsan magamra tekertem a törölközőt majd úgy szaladtam a telefonomért.
- Szia Lilla - köszöntem.
- Szia. Azt akarom megkérdezni, hogy nincs kedved eljönni velem a plázába? - kérdezte.
- Hát...oké - mondtam. Mert? Miért ne? Úgyis csak bent ülnék a szobámba és énekelnék vagy unatkoznék.
- Akkor majd kettőre legyél kész, mert megyek érted.
- Oké. Szia. - köszöntem el.
- Szia.
Ledobtam a telefonom az ágyra és visszamentem a fürdőszobába átöltözni (Mivel otthagytam a kikészített ruhát.) és lementem a nappaliba TV-t nézni.
Egy órakor elkezdtem készülődni. Felvettem a szürke, VANS pólómat, a fehér, térdnél kiszakadt
hosszúnadrágomat és egy fehér cipőt.
Egy kis sminket tettem magamra ami ezekből állt: korrektor és szájfény.
A következő pillanatban csengettek. Azt gondoltam, hogy Lilla jött egy negyed órával hamarabb.
Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Nem hittem a szememnek! Az ajtóban egy rég nem látott barátom állt.
Vele még Franciaországban ismerkedtem meg, mikor nyaraltunk a családdal. (Rokonoknál voltunk, Aizierben.)
*Visszaemlékezés*
- Anya, menjünk le a folyóhoz kérlek!
- Kincsem. Mit szeretnél ott csinálni? Hiszen nem mehetsz bele...
- Csak a parton anya, légysziii! - kérleltem.
- Jó, menjünk - adta meg magát.
- Kösziii anyaa! - ugráltam örömömben.
Nem kellett átöltöznünk és felvennünk semmit, így elindultunk a La Seine-hez. Aizier amúgy is közel van a folyóhoz, de a rokonaink háza szinte mellette volt, így öt perc alatt leértünk. 
Nem voltak sokan, összesen két lány árválkodott a vízparton. Én egyből hozzájuk mentem. (Mellesleg én mindenhol barátkoztam és barátokat kerestem...) Elkezdtünk beszélgetni, elmondtuk hány évesek vagyunk stb.
*Pár évvel később*
Ugye azt is elmondtuk, hogy mi a nevünk...
Én pedig tizenhárom évesen (akkor lett Facebookom.)kaptam egy ismerősnek jelölést. "Nagy Dalma". Honnan lehet nekem ismerős ez a név? Nem igazoltam vissza. De este nagyon sokat gondolkoztam (nem tudtam aludni) rajta és beugrott! Ő volt az egyikük, a Franciaországban megismert lányok közül. Másnap visszaigazoltam és elkezdtünk beszélgetni. Máig is tartjuk a kapcsolatot.
És most ott állt. Az ajtónkban. Váratlanul. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak.
- S-szia Dalma - eszméletem fel.
- Szia Maja! - köszönt mosolyogva majd megölelt.
Dalma bejött hozzánk és elkezdtünk beszélgetni.
- Lehet, hogy kicsit pofátlanságnak tűnik, de nem lehetnék itt nálatok úgy kb. egy hétig? - kérdezte.
- Fhúú...hát anyáék úgyis nyaralnak, úgyhogy nekem oké. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm, kint van a kocsimban a bőröndöm, behozom - mondta. Én az órára néztem és csak akkor jutott eszembe, hogy Lilla mindjárt itt van.
- Ne! Figyelj, az az igazság, hogy most megbeszéltem az egyik barátnőmmel, hogy elmegyünk a plázába de jöhetsz velünk. - mondtam kedvesen.
- Oké. - mihelyt kimondta, csengettek. Ez biztosan ő lesz az! Kinyitottam az ajtót és most már tényleg Lilla állt előttem.
- Sziaa - köszöntem.
- Halikaa - köszöntött ő is.
- Figyu, itt van egy régi barátom. Még Franciaországban ismertem meg és most jött, úgy 10 perce. Nagy gond lenne ha ő is eljönne velünk? - kérdeztem.
- Dehogyis. - mondta nevetve. Ennek nagyon örültem. Felkaptam a táskám és már indulhattunk is!
Bementünk több ruhaüzletbe (New Yorker, H&M stb.), moziztunk egy jót (Magic Mike XXL) és végül
bementünk a Mekibe mert megéheztünk.
Nagyon jól éreztem magam és szerintem a lányok is. Végül is barátok lettek, mert Lilla úgy köszönt el, hogy megölelt mindkettőnket. És a plázában járkálás közben beszélgettek, nevetgéltek.  

Prológus

Egész tanévben a nyarat vártam. Mert én úgy sem fogok unatkozni. Á, dehogyis.
De már június végén pakoltam a táborba (ami július közepén volt), mert eluntam a fejem. Pedig akkor még itthol volt Zoé is, akihez átmehettem bármikor. Apropó, Zoé. Harmadik osztályos korunk óta elválaszthatatlan barátnők vagyunk.
*Visszaemlékezés*
- Sziasztok gyerekek! - zárta be maga mögött az ajtót. - Még nem beszéltem róla nektek, de bizonyára még nem is hallottátok, de új osztálytársatok lesz. Vagyis már kint áll az ajtóban, arra vár, hogy bejöhessen hozzátok. Zoé, jöhetsz! - kiáltott egyet az osztályfőnök. A következő pillanatban a lány már a tanárnő mellett állt. Fürge! 
Barna haját felkötötte lófarokba, zöldes-sárgás szemei végigjártak az osztályon, egy világosbarna csizmában volt, fekete nadrágot választott hozzá, egy (szintén) barna bőrkabátot húzott magára és sálat kötött a nyakába.
Pár nap múlva a lány, a padjában ült magában. Megsajnáltam szegényt, biztos nagyon nehéz beilleszkedni egy összeszokott osztályba. 
Elkezdtünk beszélgetni, minden szünetben vagy ő jött oda hozzám, vagy én hozzá. Találkozgattunk és így lettünk mi a legjobb barátnők a mai napig.
De már őt sem boldogíthattam, mert pakolt. A családjával elutaznak két hétre a nagyszüleihez, Görögországba.
Arra gondoltam, hogy megnézek pár videóst a YouTubeon. Éppen Unfieldet néztem, amikor beugrott, hogy mivel űzzem el az unalmamat. Hát a videózással!
Elővettem a kamerám, beállítottam és elkezdtem felvenni a videót. Valami "Köszöntő" féle lett.
Kerestem valami videószerkesztőt, mivel csak nem tehetem fel így vágatlanul az első videómat! Szóval azt is megszerkesztettem és feltöltöttem a YouTubera. De nem hittem volna, hogy ennyire megváltoztatja az életemet...