1. rész - Plázázás Lillával és Dalmával

Sziasztok! Itt az első rész, de először megszeretném köszönni a tizennégy (!!!) feliratkozót. Úgyhogy, az első rész:

1. rész - Plázázás Lillával és Dalmával

Ma fitten ébredtem, úgyhogy egyből elmentem a boltba, mert nem volt itthol kaja, anyáék pedig dolgoztak. Vettem magamnak három kakaós csigát és egy Mizo kakaóstejet. (Ha már ott vagyok. Úgysem sikerül soha a kakaó finomra...) Otthol pedig elfogyasztottam majd felmentem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Már vagy egy órája engedhettem magamra a forró vizet (Igen, melegben én forró vizet engedek magamra. Taps, taps.), amikor elkezdett szólni a She Looks So Perfect a 5 Seconds Of Summer-től. Ez csak Lilla lehet. Nagy 5SOS rajongó ezért beállította, hogy ha hív akkor ez szóljon.
Kiszálltam a zuhanyzóból és gyorsan magamra tekertem a törölközőt majd úgy szaladtam a telefonomért.
- Szia Lilla - köszöntem.
- Szia. Azt akarom megkérdezni, hogy nincs kedved eljönni velem a plázába? - kérdezte.
- Hát...oké - mondtam. Mert? Miért ne? Úgyis csak bent ülnék a szobámba és énekelnék vagy unatkoznék.
- Akkor majd kettőre legyél kész, mert megyek érted.
- Oké. Szia. - köszöntem el.
- Szia.
Ledobtam a telefonom az ágyra és visszamentem a fürdőszobába átöltözni (Mivel otthagytam a kikészített ruhát.) és lementem a nappaliba TV-t nézni.
Egy órakor elkezdtem készülődni. Felvettem a szürke, VANS pólómat, a fehér, térdnél kiszakadt
hosszúnadrágomat és egy fehér cipőt.
Egy kis sminket tettem magamra ami ezekből állt: korrektor és szájfény.
A következő pillanatban csengettek. Azt gondoltam, hogy Lilla jött egy negyed órával hamarabb.
Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Nem hittem a szememnek! Az ajtóban egy rég nem látott barátom állt.
Vele még Franciaországban ismerkedtem meg, mikor nyaraltunk a családdal. (Rokonoknál voltunk, Aizierben.)
*Visszaemlékezés*
- Anya, menjünk le a folyóhoz kérlek!
- Kincsem. Mit szeretnél ott csinálni? Hiszen nem mehetsz bele...
- Csak a parton anya, légysziii! - kérleltem.
- Jó, menjünk - adta meg magát.
- Kösziii anyaa! - ugráltam örömömben.
Nem kellett átöltöznünk és felvennünk semmit, így elindultunk a La Seine-hez. Aizier amúgy is közel van a folyóhoz, de a rokonaink háza szinte mellette volt, így öt perc alatt leértünk. 
Nem voltak sokan, összesen két lány árválkodott a vízparton. Én egyből hozzájuk mentem. (Mellesleg én mindenhol barátkoztam és barátokat kerestem...) Elkezdtünk beszélgetni, elmondtuk hány évesek vagyunk stb.
*Pár évvel később*
Ugye azt is elmondtuk, hogy mi a nevünk...
Én pedig tizenhárom évesen (akkor lett Facebookom.)kaptam egy ismerősnek jelölést. "Nagy Dalma". Honnan lehet nekem ismerős ez a név? Nem igazoltam vissza. De este nagyon sokat gondolkoztam (nem tudtam aludni) rajta és beugrott! Ő volt az egyikük, a Franciaországban megismert lányok közül. Másnap visszaigazoltam és elkezdtünk beszélgetni. Máig is tartjuk a kapcsolatot.
És most ott állt. Az ajtónkban. Váratlanul. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak.
- S-szia Dalma - eszméletem fel.
- Szia Maja! - köszönt mosolyogva majd megölelt.
Dalma bejött hozzánk és elkezdtünk beszélgetni.
- Lehet, hogy kicsit pofátlanságnak tűnik, de nem lehetnék itt nálatok úgy kb. egy hétig? - kérdezte.
- Fhúú...hát anyáék úgyis nyaralnak, úgyhogy nekem oké. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm, kint van a kocsimban a bőröndöm, behozom - mondta. Én az órára néztem és csak akkor jutott eszembe, hogy Lilla mindjárt itt van.
- Ne! Figyelj, az az igazság, hogy most megbeszéltem az egyik barátnőmmel, hogy elmegyünk a plázába de jöhetsz velünk. - mondtam kedvesen.
- Oké. - mihelyt kimondta, csengettek. Ez biztosan ő lesz az! Kinyitottam az ajtót és most már tényleg Lilla állt előttem.
- Sziaa - köszöntem.
- Halikaa - köszöntött ő is.
- Figyu, itt van egy régi barátom. Még Franciaországban ismertem meg és most jött, úgy 10 perce. Nagy gond lenne ha ő is eljönne velünk? - kérdeztem.
- Dehogyis. - mondta nevetve. Ennek nagyon örültem. Felkaptam a táskám és már indulhattunk is!
Bementünk több ruhaüzletbe (New Yorker, H&M stb.), moziztunk egy jót (Magic Mike XXL) és végül
bementünk a Mekibe mert megéheztünk.
Nagyon jól éreztem magam és szerintem a lányok is. Végül is barátok lettek, mert Lilla úgy köszönt el, hogy megölelt mindkettőnket. És a plázában járkálás közben beszélgettek, nevetgéltek.