2015. augusztus 2., vasárnap

Prológus

Egész tanévben a nyarat vártam. Mert én úgy sem fogok unatkozni. Á, dehogyis.
De már június végén pakoltam a táborba (ami július közepén volt), mert eluntam a fejem. Pedig akkor még itthol volt Zoé is, akihez átmehettem bármikor. Apropó, Zoé. Harmadik osztályos korunk óta elválaszthatatlan barátnők vagyunk.
*Visszaemlékezés*
- Sziasztok gyerekek! - zárta be maga mögött az ajtót. - Még nem beszéltem róla nektek, de bizonyára még nem is hallottátok, de új osztálytársatok lesz. Vagyis már kint áll az ajtóban, arra vár, hogy bejöhessen hozzátok. Zoé, jöhetsz! - kiáltott egyet az osztályfőnök. A következő pillanatban a lány már a tanárnő mellett állt. Fürge! 
Barna haját felkötötte lófarokba, zöldes-sárgás szemei végigjártak az osztályon, egy világosbarna csizmában volt, fekete nadrágot választott hozzá, egy (szintén) barna bőrkabátot húzott magára és sálat kötött a nyakába.
Pár nap múlva a lány, a padjában ült magában. Megsajnáltam szegényt, biztos nagyon nehéz beilleszkedni egy összeszokott osztályba. 
Elkezdtünk beszélgetni, minden szünetben vagy ő jött oda hozzám, vagy én hozzá. Találkozgattunk és így lettünk mi a legjobb barátnők a mai napig.
De már őt sem boldogíthattam, mert pakolt. A családjával elutaznak két hétre a nagyszüleihez, Görögországba.
Arra gondoltam, hogy megnézek pár videóst a YouTubeon. Éppen Unfieldet néztem, amikor beugrott, hogy mivel űzzem el az unalmamat. Hát a videózással!
Elővettem a kamerám, beállítottam és elkezdtem felvenni a videót. Valami "Köszöntő" féle lett.
Kerestem valami videószerkesztőt, mivel csak nem tehetem fel így vágatlanul az első videómat! Szóval azt is megszerkesztettem és feltöltöttem a YouTubera. De nem hittem volna, hogy ennyire megváltoztatja az életemet...

2 megjegyzés: